Három éve szerettem volna eljutni a darabra, akkor még talán az eredeti felállás volt, bár ebben nem vagyok biztos. A nyolcadikos magyartanárom annyit beszélt a musicalről, hogy megszerettem, kíváncsivá tett, és jegyet akartam szerezni az előadásra. A bakancslistáimon állandó szereplő volt ez a pont, hogy eljuthassak a Vígbe és találkozhassak néhány színésszel. Különböző internetes közösségekben is sokat meséltek a PUF-ról, fanfictionöket találtam a különböző színészekről, és eléggé hamar magába szippantott a világ. Azelőtt barátokat adott nekem a Pál utcai fiúk, hogy láttam volna. Sokakkal nem is találkoztunk még, de nagyon közel állnak a szívemhez. Aztán persze találtam olyan embereket is, akikkel élőben is tudok a színészekről vagy a történetről beszélgetni. A színházakat is imádom, eddig fantasztikus darabokat láthattam, meg úgy összességében elvarázsol a színházak belső látványvilága, mintha egy külön világba lépnék. A színházak gyönyörűek belülről. A Vígszínház pedig egyenesen egy palota. A december 13-i előadásra azért jutottam el, mert iskolánk volt tanulója, Kerek Dávid játszotta Nemecseket, és az iskola szerzett jegyeket rá, nemcsak diákoknak és tanároknak, hanem hozzátartozóknak is, így amint lehetett jelentkezni rá, az egész családot felírattam. Három év után végre egy lépéssel közelebb kerültem az egyik nagy álmomhoz. Nem mertem igazán beleélni magam, körülbelül az utolsó pillanatig, de utána annyira fel voltam spannolva, hogy alig sírtam a darabon. Tombolt bennem az adrenalin, pedig biztosra vettem, hogy nagyon fogok sírni. Fantasztikus élmény volt, ahogy 12 busszal mentünk fel Pestre a sulival, Berze indulót énekeltünk Dávidnak, és utána még fotózkodhattunk is vele. Én majdnem lemaradtam a fotózkodásról egyébként, egy érdekes véletlennek köszönhető, hogy odaállhattam én is egy fotóra. Egy olyan meghatározó élményben volt részem, amit egy jó darabig nem fogok elfelejteni. Hogy-hogy nem, az előadás szünetében összefutottam a nyolcadikos magyar tanáromal, akinek ezt a rajongást köszönhetem, és ott, úgy igazán szerencsésnek éreztem magam, és hálás voltam amiért ez az egész így összejött. A musical dalai azóta sem mennek ki a fejemből, szerencsére van egy húgom, aki osztja a rajongásomat a téma iránt, így december 22-én karácsonyi zenék helyett végighallgattuk a musical összes dalát. Persze, hajnal kettőkor nem a legszerencsésebb arra ébredni, hogy azt suttogja egy hang a fejedben, hogy 'a Grund felől fúj a szél', de ez is az élmény része. Remélem, hogy lesz még alkalmam eljutni a darabra, ha nem is ötvenkétszer, mint ahogy egy embertől hallottam, hogy ő már annyiszor látta.
De most beszéljünk a darabról.
Szereposztás:
- Rácz tanár úr: Seress Zoltán
- Boka: Wunderlich József
- Nemecsek: Kerek Dávid e.h.
- Áts Feri: Brasch Bence
- Geréb: Juhász Bence e.h.
- Csónakos: Csiby Gergely m.v.
- Barabás: Krasznai Vilmos e.h.
- Kolnay: Turi Péter e.h.
- Az idősebb Pásztor: Ember Márk m.v.
- A fiatalabb Pásztor: Kövesi Zsombor
- Csele: Reider Péter m.v.
- Weisz: Szántó Balázs
- Richter: Kurely László m.v.
- Leszik: Fülöp Kristóf e.h.
- Szebenics: Tóth Máté m.v.
- Janó, a grund őre: Borbiczki Ferenc
Persze többféle szereposztásban játsszák, hogy kiket láthattok még a szereplők bőrébe bújva, azt a Vígszínház oldalán tudjátok megnézni: https://www.vigszinhaz.hu/A_Pal_utcai_fiuk
A darabot Marton László rendezte, Grecsó Krisztián írta, a zenéket pedig a Dés László - Geszti Péter páros szerezte. A dalok tökéletes igazodnak a darab hangulatához.
A három kedvenc dalom a darabból:
Felveszem a vörös ingem
Mindenki rágja
Mi vagyunk a Grund!
Ez a dal különösen közel áll a szívemhez, a szerenádkor ezt is énekeltük a tanárainknak.
A teljes lejátszási listát a musical dalaival megtaláljátok itt: https://www.youtube.com/playlist?list=PLLr0-u0162hUH_61r9jqsaZlPEQ6gstPh
Fontosnak tartom kiemelni a páratlan színészi játékot ami az egész darabban jelen volt. Nagyszerű alakításokat láthattunk, olyan csodában lehetett részem, amiben nem lesz még egyszer. Ember Márkot és Wunderlich Józsefet már láttam korábban játszani, az is meghatározó élmény volt. Csiby Gergelyt ugyan még csak a Penny reklámban láttam, de azért Csónakosként sem volt utolsó. Az egyetemi hallgatók is kiemelkedő teljesítményt nyújtottak, méltó utánpótlások lesznek a darabban és a színház életében. Egyik színész nélkül sem lett volna ugyanaz a darab, amit láthattam, szóval köszönöm szépen mindenkinek, aki részt vett a darabban, vagy láthatatlanul is hozzátett a darabhoz.
Nagyon hálás vagyok azoknak az embereknek, akik lehetővé tették, hogy megnézzem ezt az előadást. Köszönöm a tanároknak, akik elvittek minket, de legfőképpen köszönöm szépen Kerek Dávidnak, amiért ilyen tehetséges, mert ha ő nincs, az álmom beteljesülése még váratna magára. Ha tehetitek, és még nem láttátok a darabot, vagy akár láttátok már, mindenképpen nézzétek meg. Más szereposztásokról nem tudok nyilatkozni, de Dávid fantasztikus Nemecsek volt, bátran keressetek olyan alkalmat, amikor ő játszik. Meghatározó élmény lesz a számotokra, abban biztos vagyok.
Mivel ez az év utolsó bejegyzése, szeretnék eredményekben és élményekben gazdag új évet kívánni. Gondoljátok át, hogy kik voltatok ebben az évben, kik szeretnétek lenni, és kik lehetnétek. Írjatok bakancslistát, én minden évben szoktam, általában hasznomra válik, de ha nem is sikerül teljesíteni, évek múltán jót fogtok szórakozni azon, hogy miket írtatok. Azt hiszem, ez a bejegyzés méltó lezárása lett az évnek. Békés, boldog új évet kívánok mindenkinek!
