A szívem érted RAPes

Sziasztok! Ma egy filmről hoztam nektek ajánlót :). A szívem érted RAPest nagyon régóta terveztem megnézni, már sokat hallottam róla, aztán amíg beteg voltam, végre végig tudtam nézni. 

 

Az előzetes: https://youtu.be/cm-tgph1IQw
(valamiért nem sikerült normális videó formátumban beilleszteni, szóval ez most ilyen, és angolul van)

A film 2001-ben jött ki, Sean Patrick Thomas és Julia Stiles főszereplésével. Julia Stilest nagyon kedvelem, a kedvenc filmem, a 10 dolog amit utálok benned egyik főszereplője. Akkor lopta be magát igazán a szívembe, Kat karaktere nagyon jól állt neki. Vicces, hogy pont a kedvenc filmemről nem hoztam eddig bejegyzést, de majd lehet, hogy pótolom. A film magyar címe egyébként szerintem kissé gyenge, hogy ne mondjam, hogy borzasztó. Az eredeti cím (Save the Last Dance) sokkal jobban passzol a történethez. 

A film főszereplője Sara, aki édesanyja halála után kénytelen apjához költözni Chicagóba, egy szűkös lakásba. Ráadásul olyan iskolába kell járnia, ahová rajta kívül nagyjából csak színes bőrű diákok járnak, ami megnehezíti a beilleszkedést. Szerencsére Chanille a szárnyai alá veszi a lányt, így barátokat szerez. Összetűzésbe kerül Derekkel (aki amúgy Chanille bátyja), ám a fiú elhatározza, hogy megtanítja Sarát hiphopot táncolni. Sara mindene a tánc, évekig balettozott, és az az álma, hogy bekerüljön a Juilliardra. A két fiatal teljesen különbözik egymásban, ám a tánc szeretete közös bennük. Nagyon aranyos volt, ahogy a feszes tartású Sarat próbálta rávenni Derek, hogy üljön már lazán. A kulturális és szociális különbségek megnehezítik kettejük kapcsolatát. Nem szeretnék nagyon spoilerezni a történetet illetően, bár a vége mondhatjuk úgy is, hogy kiszámítható.

Sara karaktere szerintem kicsit egysíkú volt, de határozottan volt karakterfejlődése a végére. Ezért igazából a készítőket okolom, mert sokszor belecsúsznak abba a hibába, hogy van egy főszereplő, de pont őt ismerjük meg valamiért a legkevésbé. Én mostanában több ilyenbe is belefutottam, hogy a mellékszereplők kedvelhetőbbek és emlékezetesebbek lettek, mint a főszereplő. Sarát a körülményei tették érdekessé, de személyisége nem sok volt, inkább csak sodródott az eseményekkel.
Derek karakterében kaptunk egy okos fickót, egy törődő bátyát és egy hűséges barátot is, akinek azért van egy kis józan esze, és néha próbál hatni a balhékereső haverjaira. Vannak céljai, és igen határozottan tesz is érte, hogy ezek megvalósuljanak. Már-már túl tökéletes. Nekem kell egy Derek. Bár egyébként szerintem ilyen pasi nem létezik. A tettei néha kissé logikátlanok voltak, nem értettem a gondolatmenetét. Pedig az író és a rendező is férfi. Fun fact: ugyanaz írta, mint a Step upot.
Chanille karakterét bírtam talán a legjobban. Erős női karakter, az iskola mellett megpróbálja felnevelni a gyermekét és felelősséget vállal érte. Szerintem jó barát, még úgy is, hogy mondott egy-két igazán gonosz dolgot Sarának. Mindannyiunk életében van olyan pillanat, amikor hullámvölgybe kerül a barátságunk, vagy épp megkérdőjelezzük a barátainkat.

Sok témát próbált meg egyszerre bemutatni a film, de még majdnem két órában sem sikerült mindenre elég figyelmet fordítani. Érintette a rasszizmust, a fiatalkori szülőséget, gyászt, féltékenykedést, igazából mindent. A rossz környékes, bűnözéses, lövöldözős, gengsztercsávós részét a valósághoz képest valószínűleg enyhén mutatta be, ilyen szempontból a Step up első része nekem jobban hozta ezt a vonalat. Az apa-lánya vonal kifejezetten tetszett benne. A fickónak hirtelen a nyakába szakadt egy már majdnem felnőtt kamaszlány, akiről alig tud valamit, és rá vannak kényszerítve, hogy együtt éljenek. A kapcsolatukban megvolt a fokozatos karakterfejlődés, tetszett, amit a végén kihoztak belőle, az ilyen szálakat mindig szeretem kivesézni. Összességében megkapó hangulata volt a filmnek, jó zenék voltak benne, és a helyzethez képes kaptunk egy cukormáz történetet. 

A teljes filmet itt tudjátok megnézni: link

A filmnek egyébként 2006-ban kijött a második része is, Sara életét követi a Juilliardon. Az eredeti színészek közül már senki nem vett részt a második rész forgatásában. Ezt így információkeresgélés közben találtam meg, szóval majd lehet, hogy arra is ránézek. Köszönöm, hogy olvastatok, legyen szép napotok! <3

Kiera Cass - Párválasztó

Sziasztok! Ma Kiera Cass Párválasztó-sorozatáról hoztam nektek egy bejegyzést. Biztosan sokan hallottatok már róla, vagy akár olvastátok is. Ma van a nemzetközi nőnap, ez a sorozat rendkívül erős női karakterekkel dolgozik, szóval részben ezért is szól a mai bejegyzés erről.

 

Először a borítókkal szeretném kezdeni, mert egyszerűen csodálatosak. Annyira gyönyörű az egésznek a struktúrája, a ruhák, a betűtípus, szóval imádom. Bevallom, már többen ajánlgatták nekem, mire rávettem magam, hogy elolvassam, de egy pillanatig sem bántam meg. A bejegyzést két részre bontottam, ugyanis a negyedik és az ötödik rész egy kicsit elhatárolódik ezektől, de azokat sem fogom kihagyni. 

Illéa hercege, Maxon Schreave elérte azt a kort, hogy a hagyományokhoz híven megrendezzék számára a Párválasztót, aminek keretében kiválasztja maga mellé életre szóló társát, akiből majd a következő királynő lesz. 35 lány versenyzik Maxon kegyeiért, ám a herceg csak egyet választhat közülük. A harmincöt szerencsés kiválasztott egyike America Singer is. America Ötösként született, és kizárólag családja unszolására jelentkezett a Párválasztóba, hogy ezzel segítse családját, ugyanis a résztvevők családja anyagi támogatást is kap. Illéában kasztrendszer van, Egyestől lefelé egészen a Nyolcasig. A különböző kasztok szigorú szabályok szerint élik az életüket, ami meglehetősen korlátozza a lehetőségeiket. America nem túl lelkesen indul útnak a királyi palotába, fájó szívvel hagyja maga mögött a családját, és a titkos szerelmét, Aspent, akivel nem tartoznak egy kasztba ezért nem vállalhatják fel a szerelmüket. Célja minél hamarabb hazajutni, ám Maxon keresztülhúzza a számításait. A lányok néha életre-halálra küzdenek Maxon szívéért, de közben barátokra lelnek egymás között. America megpróbál beilleszkedni a palota idegen légkörébe és szabályrendszerébe, ám temperamentumos mivoltának köszönhetően igen gyakran lépi át a szabályokat és a királyi elvárásokat. Közben Aspent besorozzák palotaőrnek, és a felbukkanása felzaklatja America érzéseit. Vajon kihez húz a szíve inkább? Aspenhez, vagy Maxonhoz? Egyáltalán alkalmas lehet ő a királynői szerepre? Ilyen kérdések között egyre ijesztőbb helytállnia a lányok egyre  szűkülő körében. Ráadásul az ország népét a lázadók is veszélyeztetik, akiknek sikerül a palotába is bejutniuk, ezzel felfordulást okozva. 

Nagyon kedveltem America személyiségét, mert végig hű maradt önmagához. A csípős beszólásain jót derültem, főleg, amikor ezeket Maxonnak címezte. A közöttük lévő különleges kapcsolatot az elejétől fogva imádtam. Maxonnal nem mindig értettem egyet, de hát ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzek egy herceget? Végtére is ő is egy emberi lény. Az Aspennel kapcsolatos érzéseim borzasztóan hullámzóak voltak. Neki szurkoltam, aztán ellene fordultam, aztán úgy voltam vele, hogy nekem kell egy Aspen. Nincs valakinek kölcsönbe véletlenül? Az Aspen vs Maxon kérdéskör végig érdekes maradt, egy pillanatra sem unatkoztam a sorozat olvasása alatt. Amikor csak volt rá lehetőségem és leültem az egyik résszel, megpróbáltam egyvégtében kiolvasni, több-kevesebb sikerrel :D.

Na, és akkor jöjjön a második etap, ami nyomokban erőteljes spoilert tartalmaz. 

Maxon és America legidősebb gyermeke, Eadlyn hercegnő a trónörökös, miután hét egész perccel előbb született ikeröccsénél. Ő lesz Illéa első királynője (aki nem beleházasodott a királyi családba). Az országban zavargások törtnek ki, a kasztrendszer felszámolása után a nép még mindig elégedetlen. Hogy eltereljék a nép figyelmét, Párválasztót rendeznek Eadlyn hercegnő számára, ahol 35 udvarló küzd meg Eadlyn kezéért és szerelméért. Eadlyn egyáltalán nem lelkesedik a Párválasztó gondolatáért, igen gyorsan kiszórja az egyértelműen pocsék jelölteket, és az a terve, hogy elüldözze a fiúkat. Határozott, erős nő, és neki nincsen szüksége senkire. Lobbanékony természet, csakúgy, mint anyja, ami néha érdekes szituációkat szül. Időközben megkedveli a fiúkat, és rájön, hogy ez nem lesz olyan egyszerű, mint gondolta. Közben folyamatosan készül az uralkodásra, és szembe kell néznie a népével, akik nem feltétlenül tartják alkalmasnak az uralkodásra. A családi és politikai drámák még egy kis szerelmi drámával fűszerezve izgalmas helyzeteket hoznak létre. Nem spoilerezek, hogy kit választott Eadlyn, olvassátok el :D. Én először másnak szurkoltam, de ezzel a döntéssel sem vagyok elégedetlen így a végére, mert nagyon cukik. 

Eleinte ki nem állhattam Eadlynt, hogy szépen fogalmazzak. Utálatos volt, beképzelt és elkényeztetett. Csak az ő igaza létezett és ő a világ közepe, úristen. De a történet végére gyönyörű karakterfejlődésen esett át, felnőtt a feladataihoz és szélesítette a látókörét. Kifejezetten okos döntéseket hozott. Pont ezért tetszett jobban az ötödik rész, mert ott már kevesebbet hisztizett és kiforrottabb volt a karaktere. A végével olyan szempontból vagyok elégedetlen, hogy ott volt egy-két szál, amit nem varrtak el rendesen. Érdekes volt, hogy most belső szemlélőként vehettünk részt a Párválasztóban, nem úgy, mint az első három részben. Igazából én azt mondanám, hogy itt nem is annyira a Párválasztó volt a középpontban, mert az uralkodói feladatok annyira sokrétűek, hogy képtelenség csak erre fókuszálni. Ilyen szempontból a sorozat első fele sokkal jobban belopta magát a szívembe. 

Abszolút megéri elolvasni, szerintem zseniális az írónő, bármennyi ellenérzéssel is indultam neki a sorozatnak. Olyanoknak is bátran ajánlom, akik nem kifejezetten kedvelik a romantikus regényeket, mert ez igazából nem romantikus regény. Jó, inkább nem CSAK romantikus regény. Sokrétű téma- és karakterrendszere van. Amúgyis, én a szívem mélyén kedvelem a cicaharcot olvasni :D. Köszönöm, hogy olvastatok, további szép hetet nektek! <3

Meghan Quinn - Három vakrandi

Sziasztok! Fogjuk rá, hogy visszatértem, de inkább úgy fogalmaznék, hogy sikeresen kényszerpihenőre lettem ítélve egy pár napig, szóval van időm blogolni. Kivételesen ez nem egy ajánló lesz, inkább egy nem-ajánló. 

 

Rögtön az elején muszáj leszek leszögezni, hogy a trilógiának csak az első részét olvastam, ugyanis a többi még nincs lefordítva magyarra, de majd ha nagyon unatkozok és végigérek a kilométeres könyvlistámon, akkor talán lekalózkodom a netről angolul. De a könyvlistám méreteit tekintve hamarabb fordítják le :D. Előre jelzem, hogy vadul és durván spoilerezni fogok. Komolyan. Ha egyszer el szeretnéd olvasni, de nem akarod tudni, hogy mi lesz a vége, akkor inkább ne olvasd tovább!

A történet Noely Clark televíziós műsorvezetőről szól, aki úgy dönt, hogy regisztrál a Vakkóstoló nevezetű társkereső applikációra, ami amúgy egy étteremhez tartozik. Erről a főnöke is tudomást szerez, és szeretné, ha Noely a tévében is mesélne a randijairól. A Vakkóstoló érdeklődési kör alapján kiválaszt egymásnak két embert, akik passzolnának egymáshoz, és vakrandira mennek a Vakkóstoló éttermébe. Ez garantálja a biztonságos ismerkedési körülményeket. Noely három sráccal ismerkedik meg: az Öltönyössel, a Lázadóval és a Bajnokkal. 

Történetünk főhősnője nagyon szexi, nagyon fiatal és ennek tetejébe még gazdag is. Sikerült egy olyan főhőst kiválasztania az írónőnek, akinek a pasikon és a köcsög főnökön kívül semmi más problémája nincsen. Irigy vagyok. Noely egyébként aranyos lányként tűnt fel a színen, de üres volt, mint egy döglött hal tekintete. Nagyjából az érdekelte, hogy szerezzen magának egy srácot és valaki végre gerincre vágja. 

Az Öltönyös csávó ellenállhatatlanul jól néz ki, csak úgy izzik Noely és közte a levegő, üzletember, udvarias és hű, de romantikus is. Az egyetlen probléma az, hogy titokzatos a munkával kapcsolatban. Nagyon röhögtem volna, ha kiderül, hogy egy maffiavezér, elrabolja a csajt aztán eladja a szerveit. Így csak Noely szívét rabolta el, ám lelép, amikor Noely véletlenül megemlíti a keresztnevét (tekintve, hogy még a vezetéknevét sem árulta el!) a tévében. Merthogy ő nem kedveli a nyilvánosságot és ez így nem mehet tovább. 

A Lázadó teljes ellentéte az Öltönyösnek, és miután az Öltönyös lelépett, Noely fejest ugrik a vad kalandba. Szenvedélyes latin tánc egy titokzatos nightclubban, aztán éjszakába nyúló száguldozás a Lázadó motorján, megkoronázva egy kis erotikával. Majd egy újabb találka, ami leginkább a testiségekről szól, és itt többé-kevésbé ki is merül a kapcsolatuk, ugyanis Noely kOmoLy KaPcSolAtOt szeretne, olyasvalakivel, aki hajlandó vele családot alapítani, de erre Beck egyelőre nem áll készen, miután már egyszer elvált és nem igazán akar megnyílni a lánynak. Így végül barátok maradnak.

A Bajnok. A hokicsapat ígéretes fiatal játékosa, sármos, kedves és elbűvölő. Noely az első randijukon kapásból lerészegedik, de ez sem tántorítja el a Bajnokot. Haydennel minden olyan egyszerűnek tűnik, igazán aranyos és mindenki kedveli őt. Egy valami hiányzik igazán: a kémia. Hayden még nem tudta elengedni az előző szerelmét, akit az átigazolása miatt el kellett hagynia és a lány nem volt hajlandó utánaköltözni. Ezt nem is ragoznám tovább, véget vetnek az ismerkedésüknek, Noely pedig eldönti, hogy leszámol a pasikkal. 

Időközben kiderül, hogy a titokzatos Öltönyös nem más, mint Jack Valentine, milliomos, a Vakkóstoló kitalálója, megálmodója és tulajdonosa. Hoppá (tehát nem maffiavezér). Közben rájön, hogy Noely volt élete szerelme, és ő hagyta elmenni, vagy inkább ellökte magától. Elkezd hát küzdeni a lányért, de Noely egyelőre utálja, mert otthagyta. Persze ellenállni nem tud neki, lépten-nyomon egymásba botlanak, és ennél kínosabb már nem is lehetne. Közben a Vakkóstoló applikáción jelentkezik egy titokzatos profil, aki azt állítja, hogy ő Noely három randipartnerének egyike. Noely kedvenc filmje A szerelem hálójában, és ezt minden randipartnerével előszeretettel tárgyalja ki. A titokzatos férfi a filmből ismert módszerekkel próbálja levenni a lábáról Noelyt, aki persze vadul próbálja felfedni a rejtélyes csávó kilétét. Meglepő, ha azt mondom, hogy Jack Valentine az? Annyira nem. A történet végére túl hosszúra nyúlt a játék, hogy akkor most ki is áll a profil mögött, meg hát Jack is elbizonytalanodott, hogy mi van, ha Noely nem is szereti? De, láss csodát, összejönnek. Nagyjából fél évvel az első találkozásuk után már az esküvőre kerül sor, amiről Beck szemszögéből értesülünk, szegénykém ugyanis teljesen maga alatt van, mert hiányzik neki Noely, és senkit nem tud úgy szeretni mint őt. Legjobb barátja buzdítására beleegyezik, hogy elutazzanak az esküvőre, és valahogyan tönkretegyék azt. És itt ér véget az első rész. 

Összességében az a véleményem, hogy a főszereplő csaj motivációja (nekem) nem jött át, Jack meg egy öntelt barom. Egyáltalán nem illettek össze, a végén nem azt éreztem, hogy ez egy hepiend, de a többi rész tartalmából nézve egyik csávó sem fogja megmenteni egy toxikus kapcsolatból. Jó, azért Jack nem egy gazember, voltak kifejezetten aranyos pillanatai, de szerintem nem sikerült eltalálnia az írónőnek az egyensúlyt a zord, kemény, irányításmániás üzletember és a romantikus, bújós, szeretetteljes jövendőbeli férj között. A kedvenc karakterem talán Beck volt, benne van még potenciál (khm, második rész). Eléggé fekete-fehérnek láttam a történetet, a házasságban élő emberek meglehetősen szabadon értelmezték a házasság és a hűség fogalmát. Tőlem eléggé távol áll ez a világ, de egy péntek esti könnyed olvasmánynak tökéletes, amikor éppen a taknyomban fetrengek és ennél nagyobb bonyodalomra nincs szükségem. A szerelem hálójábant pedig meg kéne néznem :D.

A Pál utcai fiúk II.

Nem, sajnos nem jutottam el még egyszer a Pál utcai fiúkra azóta. Viszont maradt bennem egy tüske az előző bejegyzés után, úgy érzem, hogy közel sem írtam ki mindent magamból. Nagyon szerettem volna, ha az, ott, akkor tökéletesre sikerül, de utólag belegondolva közel sem lett az, sőt, inkább karót nyelt, mint tökéletes. Akár kikerül majd ez a bejegyzés, akár nem, minden bizonnyal őszintébb lesz, mint az előző. Valamikor hajnal fél öt és reggel hét között kezdtem el agyalni ezen, és állítom, hogy félálomban sokkal jobb az írási stílusom. A bejegyzésben történő szóhasználatért nem vállalok felelősséget.

Tehát akkor beszéljünk a Pál utcai fiúkról. Nekem a Pál utcai fiúkhoz szervesen hozzátartoznak a fanfictionök. Eltitkolt lánytestvérek felbukkanása, modern átiratok, alternatív univerzumok. A Pál utcai fiúk, mint egy zenekar alapító tagjai (ilyen névvel létezik zenekar, csak úgy mondom), vagy éppen titkosügynökök. Mióta elkezdték játszani a musicalt, azóta tömeghisztéria lett a Pál utcai fiúkból, aminek valamilyen szinten én is részese lettem. Nem mondom, hogy ez rossz dolog, de néhányan képesek átesni a ló túloldalára. Néha én is. 

A Pál utcai fiúk bár elsősorban "fiús" darab, nem elhanyagolható tény, hogy a lányokat is felvillanyozza, nyilván a történet szempontjából is, de nem mehetünk el amellett, hogy a karaktereket pasi színészek játsszák. Mégpedig elég jó pasik, és azért, mint egy csomó lánynak, nyilván nekem is van szemem. Kettő is. Szép barnák. Bár amikor ebbe belegondolok, hogy akkor ők most jó pasik, vagy sem, sajnos eszembe jut az is, hogy édesapám 36 éves. Én meg 16. Tehát majdnem apám korú embereket titulálok jó pasinak. (Most az egyetemi hallgatókról nem nyilatkozva itt, mert ők vitathatatlanul közelebb állnak hozzám korban.) 

Nade szerencsére ezeknek az embereknek van jókora adag tehetségük is, így most néhány embert külön megemlítve nyilatkoznék arról is. 

Wunderlich József (mint Boka): Joci neve nekem garanciát jelent arra, hogy valami jó. Láttam őt a Lóvátett lovagokban, zseniális volt, plusz figyelemmel követem a zenei munkásságát is. Meg csak úgy szimplán bírom a fickót. A madárfészek haja és a kilazult nyakkendője annyira anti-Boka, hogy ennél már nem is lehetne "bokább". Más Bokákról nyilván nem tudok nyilatkozni, még minden IS az újdonság erejével hatott rám, de ha majd járatos Pál utcai fiúk néző leszek - mert hát én az tervezek lenni, ha nagy leszek (na, milyen jó kis válasz a rokonoknak, meg minden random embernek :D) -, akkor majd ki fogok tudni térni az apró finomságokra is.

Kerek Dávid (mint Nemecsek): Dávidot is megelőzte a híre, bár úgy annyira nem nehéz, hogy oda járok, ahova ő is járt. Ha őszinte szeretnék lenni - márpedig magamban megfogadtam, hogy az leszek -, akkor miután megláttam, hogy aznap kik fognak játszani a darabban, nem miatta vártam leginkább a darabot. És most hálátlan dög vagyok, tudom. De aztán utána olyan Nemecsek volt, hogy a pofám leszakadt (és ezesetben nekem nem a gittől). Én a többi Nemecsekről nem tudok nyilatkozni, nem is szeretnék annyira, de vállalom, és ki merem jelenteni, hogy ő a legjobb Nemecsek. Imádom a hangját, meg ahogy egyszerűen annyira Nemecsek volt, hogy úristen. Plusz fantasztikus volt köztük a kémia Bokával a darab elejétől a végéig. Meghaltam. Köszönöm a figyelmet.

Juhász Bence (mint Geréb): Először is, Bence annyira hasonlított az egyik évfolyamtársamra Gerébként, mind kinézetre, mind hangban, hogy utána jó néhányan gratuláltak vicceskedve a srácnak a szereplésért. Kicseszettül fantasztikus Geréb volt, Az ember eltéved pedig még fantasztikusabb volt, szóval azóta az az egyik kedvenc dalom, tagadhatatlanul az előadásmód miatt. 

Csiby Gergely (mint Csónakos): Én érte azelőtt rajongtam, hogy láttam volna darabban. Bár amúgy lehet, hogy ő is játszott a Lóvátett lovagokban, amikor néztük. NEM EMLÉKSZEM :(. Mondjuk a Behavazvát (lásd: December 20) azért néztem újra magyar szinkronnal (holott először angolul láttam), mert amikor írtam a bejegyzést, akkor realizáltam, hogy szinkronhang benne. Bár nekem továbbra is a Penny reklám a kedvencem. Őszintén bevallom, hogy én nem Csónakosként vártam őt, fura is volt nagyon, mindenképp meg kell néznem Richterként és Cseleként is. Hiányzott a fütyülés. Meg amúgy őt A dzungel könyvében is megnézném.

Krasznai Vilmos és Turi Péter (mint Barabás és Kolnay): Én nagyon kedvelem Barabást és Kolnayt, mert őket ugyebár csak együtt lehet említeni, bár néha nem tudom eldönteni, hogy a karaktereket most a fanfictionök (nem tudom ragozni, nézzétek el) miatt kedvelem, vagy csak úgy alapból. Nagggyon megvolt a kémia közöttük. Imádtam. Kíváncsi lennék, hogy a srácok úgy alapból barátok-e. Sok kérdésem van, na. Nyilván, kíváncsi lennék Tóth Andrásra és Zoltán Áronra, mint Kolnay-Barabás páros, de hát nem akarhatok mindent egyszerre.

Brasch Bence (mint Áts Feri): Bence az, akiről lehet, hogy kellett volna hallanom korábban, de úgy alakult, hogy, nos, nem. De azóta lecsekkoltuk húgommal a zenei karrierjét is. Én nagyon kedveltem Áts Feriként. Jó hangja van, meg úgy jó kiállása volt Áts Feriként. 

Ember Márk (mint az Idősebb Pásztor): Márkkal hasonló volt a helyzet, mint Jocival. Garanciális tehetség. Láttam a Lóvátett lovagokban, a Dal műsorban, a Sztárban sztár!-ban, az Egynyári kalandban, az egyepizódos szereplését is láttam A tanárban, meg hát a zenéit is hallgatom. Lelkes rajongói jelvény, vagy ilyesmi jár? Nagyon imádtam idősebb Pásztorként, ő az oka annak, amiért átpártolnék a Vörösingesekhez. Persze, a nézeteikkel nem értek egyet, meg tényleg egy abszolút negatív karakter, de annyira jól játszotta, hogy bocsi, de én a rosszfiúkra bukom. Kivéve ha 29 évesek és barátnőjük van :D. 

Akiket nem említettem meg, őket is nagyon kedvelem amúgy, de nem tudok róluk ennyit írni, ami nagyon nagy szívás. 

Ha megkérdezné valaki, hogy mi a kedvenc dalom a musicalből, akkor ez napszaktól és hangulattól függően változna, tehát az előző bejegyzésben a top 3 zene abszolút nem releváns. Mindegyik zenét másért kedvelem, és mindegyik máskor jó. 

Mindezek mellett a darab nagyon fontos morális kérdéseket boncolgat, én egyébként a Gerébes vonulatnak a lezárását nem teljesen értettem, hogy ez így miért, de ha sokat guglizok, valószínűleg egyszer rájövök. Nagyon durva, hogy kb. 14 évesek voltak a srácok a történetben eredetileg. Érdekes belegondolni, hogy utólag megérte-e harcolni a Grundért, ha végül úgyis elvesztették, és ami a legfontosabb, ezért meghalt egy ember. Értelmetlenül. Ha belegondolunk, mekkora lelki teher lehetett rajtuk a történtek után? Beleroppantak-e egy ekkora tragédiába? 

A könnyed hangvétel után mindenkit hagyok elmélkedni ezeken a nehéz kérdéseken, amiken remélhetőleg nem csak én gondolkodok ilyeneken hajnalban. Úgy döntöttem, hogy halált megvető bátorsággal kiteszem ezt is, és akkor a Pál utcaiakkal zártam és nyitottam is az évet. És azt hiszem, ez most így van rendjén. Ez kicsit őszintébb lett, mint az eddigiek. Lehet, hogy őszintébb lett, mint az eddigi bejegyzéseim együttvéve, kevésbé választékos, kevésbé költői, de a szívemből van.

A Pál utcai fiúk musical

Sziasztok! Kicsivel több, mint két héttel ezelőtt, pontosan december 13-án lehetőségem adódott eljutni a Pál utcai fiúk musicalre a Vígszínházba. Eredetileg húztam volna még a bejegyzést, de bizonyos égi jelek miatt úgy döntöttem, hogy ma rakom ki.

Három éve szerettem volna eljutni a darabra, akkor még talán az eredeti felállás volt, bár ebben nem vagyok biztos. A nyolcadikos magyartanárom annyit beszélt a musicalről, hogy megszerettem, kíváncsivá tett, és jegyet akartam szerezni az előadásra. A bakancslistáimon állandó szereplő volt ez a pont, hogy eljuthassak a Vígbe és találkozhassak néhány színésszel. Különböző internetes közösségekben is sokat meséltek a PUF-ról, fanfictionöket találtam a különböző színészekről, és eléggé hamar magába szippantott a világ. Azelőtt barátokat adott nekem a Pál utcai fiúk, hogy láttam volna. Sokakkal nem is találkoztunk még, de nagyon közel állnak a szívemhez. Aztán persze találtam olyan embereket is, akikkel élőben is tudok a színészekről vagy a történetről beszélgetni. A színházakat is imádom, eddig fantasztikus darabokat láthattam, meg úgy összességében elvarázsol a színházak belső látványvilága, mintha egy külön világba lépnék. A színházak gyönyörűek belülről. A Vígszínház pedig egyenesen egy palota. A december 13-i előadásra azért jutottam el, mert iskolánk volt tanulója, Kerek Dávid játszotta Nemecseket, és az iskola szerzett jegyeket rá, nemcsak diákoknak és tanároknak, hanem hozzátartozóknak is, így amint lehetett jelentkezni rá, az egész családot felírattam. Három év után végre egy lépéssel közelebb kerültem az egyik nagy álmomhoz. Nem mertem igazán beleélni magam, körülbelül az utolsó pillanatig, de utána annyira fel voltam spannolva, hogy alig sírtam a darabon. Tombolt bennem az adrenalin, pedig biztosra vettem, hogy nagyon fogok sírni. Fantasztikus élmény volt, ahogy 12 busszal mentünk fel Pestre a sulival, Berze indulót énekeltünk Dávidnak, és utána még fotózkodhattunk is vele. Én majdnem lemaradtam a fotózkodásról egyébként, egy érdekes véletlennek köszönhető, hogy odaállhattam én is egy fotóra. Egy olyan meghatározó élményben volt részem, amit egy jó darabig nem fogok elfelejteni. Hogy-hogy nem, az előadás szünetében összefutottam a nyolcadikos magyar tanáromal, akinek ezt a rajongást köszönhetem, és ott, úgy igazán szerencsésnek éreztem magam, és hálás voltam amiért ez az egész így összejött. A musical dalai azóta sem mennek ki a fejemből, szerencsére van egy húgom, aki osztja a rajongásomat a téma iránt, így december 22-én karácsonyi zenék helyett végighallgattuk a musical összes dalát. Persze, hajnal kettőkor nem a legszerencsésebb arra ébredni, hogy azt suttogja egy hang a fejedben, hogy 'a Grund felől fúj a szél', de ez is az élmény része. Remélem, hogy lesz még alkalmam eljutni a darabra, ha nem is ötvenkétszer, mint ahogy egy embertől hallottam, hogy ő már annyiszor látta.

De most beszéljünk a darabról.

Szereposztás:

• Rácz tanár úr: Seress Zoltán
• Boka: Wunderlich József
• Nemecsek: Kerek Dávid e.h.
• Áts Feri: Brasch Bence 
• Geréb: Juhász Bence e.h.
• Csónakos: Csiby Gergely m.v.
• Barabás: Krasznai Vilmos e.h.
• Kolnay: Turi Péter e.h.
• Az idősebb Pásztor: Ember Márk m.v.
• A fiatalabb Pásztor: Kövesi Zsombor
• Csele: Reider Péter m.v.
• Weisz: Szántó Balázs 
• Richter: Kurely László m.v.
• Leszik: Fülöp Kristóf e.h.
• Szebenics: Tóth Máté m.v.
• Janó, a grund őre: Borbiczki Ferenc

Persze többféle szereposztásban játsszák, hogy kiket láthattok még a szereplők bőrébe bújva, azt a Vígszínház oldalán tudjátok megnézni: https://www.vigszinhaz.hu/A_Pal_utcai_fiuk

A darabot Marton László rendezte, Grecsó Krisztián írta, a zenéket pedig a Dés László - Geszti Péter páros szerezte. A dalok tökéletes igazodnak a darab hangulatához. 

 

A három kedvenc dalom a darabból:

 

Felveszem a vörös ingem

 

 

Mindenki rágja

Mi vagyunk a Grund!

Ez a dal különösen közel áll a szívemhez, a szerenádkor ezt is énekeltük a tanárainknak. 

 

 

 

A teljes lejátszási listát a musical dalaival megtaláljátok itt: https://www.youtube.com/playlist?list=PLLr0-u0162hUH_61r9jqsaZlPEQ6gstPh

Fontosnak tartom kiemelni a páratlan színészi játékot ami az egész darabban jelen volt. Nagyszerű alakításokat láthattunk, olyan csodában lehetett részem, amiben nem lesz még egyszer. Ember Márkot és Wunderlich Józsefet már láttam korábban játszani, az is meghatározó élmény volt. Csiby Gergelyt ugyan még csak a Penny reklámban láttam, de azért Csónakosként sem volt utolsó. Az egyetemi hallgatók is kiemelkedő teljesítményt nyújtottak, méltó utánpótlások lesznek a darabban és a színház életében. Egyik színész nélkül sem lett volna ugyanaz a darab, amit láthattam, szóval köszönöm szépen mindenkinek, aki részt vett a darabban, vagy láthatatlanul is hozzátett a darabhoz.

Nagyon hálás vagyok azoknak az embereknek, akik lehetővé tették, hogy megnézzem ezt az előadást. Köszönöm a tanároknak, akik elvittek minket, de legfőképpen köszönöm szépen Kerek Dávidnak, amiért ilyen tehetséges, mert ha ő nincs, az álmom beteljesülése még váratna magára. Ha tehetitek, és még nem láttátok a darabot, vagy akár láttátok már, mindenképpen nézzétek meg. Más szereposztásokról nem tudok nyilatkozni, de Dávid fantasztikus Nemecsek volt, bátran keressetek olyan alkalmat, amikor ő játszik. Meghatározó élmény lesz a számotokra, abban biztos vagyok. 

Mivel ez az év utolsó bejegyzése, szeretnék eredményekben és élményekben gazdag új évet kívánni. Gondoljátok át, hogy kik voltatok ebben az évben, kik szeretnétek lenni, és kik lehetnétek. Írjatok bakancslistát, én minden évben szoktam, általában hasznomra válik, de ha nem is sikerül teljesíteni, évek múltán jót fogtok szórakozni azon, hogy miket írtatok. Azt hiszem, ez a bejegyzés méltó lezárása lett az évnek. Békés, boldog új évet kívánok mindenkinek! 

December 24

Sziasztok! Az utolsó napon Leiner Laurától a Mindig karácsonyt hoztam el nektek. 

A történet három lány karácsonyát mutatja be nekünk, akikben a történet elején látszólag annyi a közös, hogy egymás mögött állnak a mozgólépcsőn december 23-án amikor egy prank videó miatt megállítják a lépcsőt. A történetben haladva azonban rá kell jönnünk, hogy több közös van bennük, mint az elején gondoltuk, és mint hinnék ők maguk.
Anna egy moziban dolgozik, szülei elváltak, apja egy hotelben tölti a karácsonyt az új barátnőjével, míg Anna az anyukájával van otthon, karácsony másnapján pedig ő is bemegy dolgozni, mint ahogy mentős anyukája. Karácsonyát talán Patrik mentheti meg, akivel a moziban találkozott.
Lucát nem vették fel az orvosi egyetemre ezért teljes önsajnálatba és melankóliába fordult. Ráadásul a család kitalálta, hogy idén egy hotelben karácsonyoznak az apja családjával, holott neki semmi kedve elmenni otthonról, a nagybátyja pedig igazán szeret csípős megjegyzéseket tenni. Lucában egyedül az a Facebook-csoport tartja a lelket, ahol napi szinten beszélgethet a sorstársaival, akiket szintén nem vettek fel a választott egyetemükre és szakjukra.
Bogi karácsonyra hazautazik Debrecenből, hogy az ünnepeket a családjával és a legjobb barátnőjével töltse, ám arra nem számít, hogy első szerelme, Kristóf is hazautazik karácsonyra a szüleivel Németországból, hogy idén ne a nagyszülők utazgassanak. 

A láthatatlan szálak kifejezetten izgalmassá teszik a történetet, nekem hangulatfüggő, hogy mikor éppen ki a kedvenc szereplőm. Úgy gondoltam, hogy ez tökéletes lezárása lenne az idei adventi naptárnak. Nem állítom biztosra, hogy jövőre is fogok hasonlót hozni, de annyi ötletem van, hogy lehet, hogy kitelik belőle még egy adventi naptár legalább. Köszönöm szépen mindenkinek, aki követte a naptárat, hamarosan hozok új bejegyzést :).

Áldott, békés karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek, és jó egészséget! Töltsétek ezt az időt a szeretteitekkel, és pihenjétek ki magatokat!

December 23

Sziasztok! Ma egy filmet hoztam nektek, amely nagyon kedves a szívemnek, ugyanis tavaly karácsonykor az egyik barátnőmmel néztem meg. Szerintem a megjelenése óta ikonikus karácsonyi filmnek számít a Holiday, de mindenképpen bele szerettem volna tenni a naptárba, mert igazán szívet melengető film. 

A Holiday 2006. decemberében jelent meg, és hatalmas sikert aratott. Az alaptörténetet az adja, hogy két nő, Iris (Kate Winslet) és Amanda (Cameron Diaz) házat cserélnek, mert elegük lett az otthonukból és a környezetükben élő férfiakból. Irist megcsalta a barátja, vagyis inkább második vasként tartotta abban a bizonyos tűzben, aztán megkérte a másik barátnője kezét a közös munkahelyükön. Amanda egy filmelőzeteseket gyártó cég producereként dolgozik, és miután kiderül, hogy barátja megcsalta, kiadja az útját. A két nő végül házat cserél. Amanda nehezebben szokik bele Iris lakóhelyébe, ám váratlanul betoppan hozzá Iris bátyja, Graham (Jude Law). Iris megismerkedik Arthurral, Amanda idős szomszédjával, aki Oscar-díjas forgatókönyvíró, valamint Milessal (Jack Black) is. A történet rendkívül vicces, néhol érzelmes, és fordulatokban sincs benne hiány. A rendezők egyedi és különleges karácsonyi filmet alkottak, aminek nagyszerűségével nem sok karácsonyi film vetekedhet.

 A teljes filmet itt tudjátok megnézni, talán vállalható minőségben: https://onvideo.hu/video/157311190/holiday-online-teljes-film-2006/
De egyébként fent van Netflixen is.