A szívem érted RAPes

Sziasztok! Ma egy filmről hoztam nektek ajánlót :). A szívem érted RAPest nagyon régóta terveztem megnézni, már sokat hallottam róla, aztán amíg beteg voltam, végre végig tudtam nézni. 

 

Az előzetes: https://youtu.be/cm-tgph1IQw
(valamiért nem sikerült normális videó formátumban beilleszteni, szóval ez most ilyen, és angolul van)

A film 2001-ben jött ki, Sean Patrick Thomas és Julia Stiles főszereplésével. Julia Stilest nagyon kedvelem, a kedvenc filmem, a 10 dolog amit utálok benned egyik főszereplője. Akkor lopta be magát igazán a szívembe, Kat karaktere nagyon jól állt neki. Vicces, hogy pont a kedvenc filmemről nem hoztam eddig bejegyzést, de majd lehet, hogy pótolom. A film magyar címe egyébként szerintem kissé gyenge, hogy ne mondjam, hogy borzasztó. Az eredeti cím (Save the Last Dance) sokkal jobban passzol a történethez. 

A film főszereplője Sara, aki édesanyja halála után kénytelen apjához költözni Chicagóba, egy szűkös lakásba. Ráadásul olyan iskolába kell járnia, ahová rajta kívül nagyjából csak színes bőrű diákok járnak, ami megnehezíti a beilleszkedést. Szerencsére Chanille a szárnyai alá veszi a lányt, így barátokat szerez. Összetűzésbe kerül Derekkel (aki amúgy Chanille bátyja), ám a fiú elhatározza, hogy megtanítja Sarát hiphopot táncolni. Sara mindene a tánc, évekig balettozott, és az az álma, hogy bekerüljön a Juilliardra. A két fiatal teljesen különbözik egymásban, ám a tánc szeretete közös bennük. Nagyon aranyos volt, ahogy a feszes tartású Sarat próbálta rávenni Derek, hogy üljön már lazán. A kulturális és szociális különbségek megnehezítik kettejük kapcsolatát. Nem szeretnék nagyon spoilerezni a történetet illetően, bár a vége mondhatjuk úgy is, hogy kiszámítható.

Sara karaktere szerintem kicsit egysíkú volt, de határozottan volt karakterfejlődése a végére. Ezért igazából a készítőket okolom, mert sokszor belecsúsznak abba a hibába, hogy van egy főszereplő, de pont őt ismerjük meg valamiért a legkevésbé. Én mostanában több ilyenbe is belefutottam, hogy a mellékszereplők kedvelhetőbbek és emlékezetesebbek lettek, mint a főszereplő. Sarát a körülményei tették érdekessé, de személyisége nem sok volt, inkább csak sodródott az eseményekkel.
Derek karakterében kaptunk egy okos fickót, egy törődő bátyát és egy hűséges barátot is, akinek azért van egy kis józan esze, és néha próbál hatni a balhékereső haverjaira. Vannak céljai, és igen határozottan tesz is érte, hogy ezek megvalósuljanak. Már-már túl tökéletes. Nekem kell egy Derek. Bár egyébként szerintem ilyen pasi nem létezik. A tettei néha kissé logikátlanok voltak, nem értettem a gondolatmenetét. Pedig az író és a rendező is férfi. Fun fact: ugyanaz írta, mint a Step upot.
Chanille karakterét bírtam talán a legjobban. Erős női karakter, az iskola mellett megpróbálja felnevelni a gyermekét és felelősséget vállal érte. Szerintem jó barát, még úgy is, hogy mondott egy-két igazán gonosz dolgot Sarának. Mindannyiunk életében van olyan pillanat, amikor hullámvölgybe kerül a barátságunk, vagy épp megkérdőjelezzük a barátainkat.

Sok témát próbált meg egyszerre bemutatni a film, de még majdnem két órában sem sikerült mindenre elég figyelmet fordítani. Érintette a rasszizmust, a fiatalkori szülőséget, gyászt, féltékenykedést, igazából mindent. A rossz környékes, bűnözéses, lövöldözős, gengsztercsávós részét a valósághoz képest valószínűleg enyhén mutatta be, ilyen szempontból a Step up első része nekem jobban hozta ezt a vonalat. Az apa-lánya vonal kifejezetten tetszett benne. A fickónak hirtelen a nyakába szakadt egy már majdnem felnőtt kamaszlány, akiről alig tud valamit, és rá vannak kényszerítve, hogy együtt éljenek. A kapcsolatukban megvolt a fokozatos karakterfejlődés, tetszett, amit a végén kihoztak belőle, az ilyen szálakat mindig szeretem kivesézni. Összességében megkapó hangulata volt a filmnek, jó zenék voltak benne, és a helyzethez képes kaptunk egy cukormáz történetet. 

A teljes filmet itt tudjátok megnézni: link

A filmnek egyébként 2006-ban kijött a második része is, Sara életét követi a Juilliardon. Az eredeti színészek közül már senki nem vett részt a második rész forgatásában. Ezt így információkeresgélés közben találtam meg, szóval majd lehet, hogy arra is ránézek. Köszönöm, hogy olvastatok, legyen szép napotok! <3

Kiera Cass - Párválasztó

Sziasztok! Ma Kiera Cass Párválasztó-sorozatáról hoztam nektek egy bejegyzést. Biztosan sokan hallottatok már róla, vagy akár olvastátok is. Ma van a nemzetközi nőnap, ez a sorozat rendkívül erős női karakterekkel dolgozik, szóval részben ezért is szól a mai bejegyzés erről.

 

Először a borítókkal szeretném kezdeni, mert egyszerűen csodálatosak. Annyira gyönyörű az egésznek a struktúrája, a ruhák, a betűtípus, szóval imádom. Bevallom, már többen ajánlgatták nekem, mire rávettem magam, hogy elolvassam, de egy pillanatig sem bántam meg. A bejegyzést két részre bontottam, ugyanis a negyedik és az ötödik rész egy kicsit elhatárolódik ezektől, de azokat sem fogom kihagyni. 

Illéa hercege, Maxon Schreave elérte azt a kort, hogy a hagyományokhoz híven megrendezzék számára a Párválasztót, aminek keretében kiválasztja maga mellé életre szóló társát, akiből majd a következő királynő lesz. 35 lány versenyzik Maxon kegyeiért, ám a herceg csak egyet választhat közülük. A harmincöt szerencsés kiválasztott egyike America Singer is. America Ötösként született, és kizárólag családja unszolására jelentkezett a Párválasztóba, hogy ezzel segítse családját, ugyanis a résztvevők családja anyagi támogatást is kap. Illéában kasztrendszer van, Egyestől lefelé egészen a Nyolcasig. A különböző kasztok szigorú szabályok szerint élik az életüket, ami meglehetősen korlátozza a lehetőségeiket. America nem túl lelkesen indul útnak a királyi palotába, fájó szívvel hagyja maga mögött a családját, és a titkos szerelmét, Aspent, akivel nem tartoznak egy kasztba ezért nem vállalhatják fel a szerelmüket. Célja minél hamarabb hazajutni, ám Maxon keresztülhúzza a számításait. A lányok néha életre-halálra küzdenek Maxon szívéért, de közben barátokra lelnek egymás között. America megpróbál beilleszkedni a palota idegen légkörébe és szabályrendszerébe, ám temperamentumos mivoltának köszönhetően igen gyakran lépi át a szabályokat és a királyi elvárásokat. Közben Aspent besorozzák palotaőrnek, és a felbukkanása felzaklatja America érzéseit. Vajon kihez húz a szíve inkább? Aspenhez, vagy Maxonhoz? Egyáltalán alkalmas lehet ő a királynői szerepre? Ilyen kérdések között egyre ijesztőbb helytállnia a lányok egyre  szűkülő körében. Ráadásul az ország népét a lázadók is veszélyeztetik, akiknek sikerül a palotába is bejutniuk, ezzel felfordulást okozva. 

Nagyon kedveltem America személyiségét, mert végig hű maradt önmagához. A csípős beszólásain jót derültem, főleg, amikor ezeket Maxonnak címezte. A közöttük lévő különleges kapcsolatot az elejétől fogva imádtam. Maxonnal nem mindig értettem egyet, de hát ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzek egy herceget? Végtére is ő is egy emberi lény. Az Aspennel kapcsolatos érzéseim borzasztóan hullámzóak voltak. Neki szurkoltam, aztán ellene fordultam, aztán úgy voltam vele, hogy nekem kell egy Aspen. Nincs valakinek kölcsönbe véletlenül? Az Aspen vs Maxon kérdéskör végig érdekes maradt, egy pillanatra sem unatkoztam a sorozat olvasása alatt. Amikor csak volt rá lehetőségem és leültem az egyik résszel, megpróbáltam egyvégtében kiolvasni, több-kevesebb sikerrel :D.

Na, és akkor jöjjön a második etap, ami nyomokban erőteljes spoilert tartalmaz. 

Maxon és America legidősebb gyermeke, Eadlyn hercegnő a trónörökös, miután hét egész perccel előbb született ikeröccsénél. Ő lesz Illéa első királynője (aki nem beleházasodott a királyi családba). Az országban zavargások törtnek ki, a kasztrendszer felszámolása után a nép még mindig elégedetlen. Hogy eltereljék a nép figyelmét, Párválasztót rendeznek Eadlyn hercegnő számára, ahol 35 udvarló küzd meg Eadlyn kezéért és szerelméért. Eadlyn egyáltalán nem lelkesedik a Párválasztó gondolatáért, igen gyorsan kiszórja az egyértelműen pocsék jelölteket, és az a terve, hogy elüldözze a fiúkat. Határozott, erős nő, és neki nincsen szüksége senkire. Lobbanékony természet, csakúgy, mint anyja, ami néha érdekes szituációkat szül. Időközben megkedveli a fiúkat, és rájön, hogy ez nem lesz olyan egyszerű, mint gondolta. Közben folyamatosan készül az uralkodásra, és szembe kell néznie a népével, akik nem feltétlenül tartják alkalmasnak az uralkodásra. A családi és politikai drámák még egy kis szerelmi drámával fűszerezve izgalmas helyzeteket hoznak létre. Nem spoilerezek, hogy kit választott Eadlyn, olvassátok el :D. Én először másnak szurkoltam, de ezzel a döntéssel sem vagyok elégedetlen így a végére, mert nagyon cukik. 

Eleinte ki nem állhattam Eadlynt, hogy szépen fogalmazzak. Utálatos volt, beképzelt és elkényeztetett. Csak az ő igaza létezett és ő a világ közepe, úristen. De a történet végére gyönyörű karakterfejlődésen esett át, felnőtt a feladataihoz és szélesítette a látókörét. Kifejezetten okos döntéseket hozott. Pont ezért tetszett jobban az ötödik rész, mert ott már kevesebbet hisztizett és kiforrottabb volt a karaktere. A végével olyan szempontból vagyok elégedetlen, hogy ott volt egy-két szál, amit nem varrtak el rendesen. Érdekes volt, hogy most belső szemlélőként vehettünk részt a Párválasztóban, nem úgy, mint az első három részben. Igazából én azt mondanám, hogy itt nem is annyira a Párválasztó volt a középpontban, mert az uralkodói feladatok annyira sokrétűek, hogy képtelenség csak erre fókuszálni. Ilyen szempontból a sorozat első fele sokkal jobban belopta magát a szívembe. 

Abszolút megéri elolvasni, szerintem zseniális az írónő, bármennyi ellenérzéssel is indultam neki a sorozatnak. Olyanoknak is bátran ajánlom, akik nem kifejezetten kedvelik a romantikus regényeket, mert ez igazából nem romantikus regény. Jó, inkább nem CSAK romantikus regény. Sokrétű téma- és karakterrendszere van. Amúgyis, én a szívem mélyén kedvelem a cicaharcot olvasni :D. Köszönöm, hogy olvastatok, további szép hetet nektek! <3