Nem, sajnos nem jutottam el még egyszer a Pál utcai fiúkra azóta. Viszont maradt bennem egy tüske az előző bejegyzés után, úgy érzem, hogy közel sem írtam ki mindent magamból. Nagyon szerettem volna, ha az, ott, akkor tökéletesre sikerül, de utólag belegondolva közel sem lett az, sőt, inkább karót nyelt, mint tökéletes. Akár kikerül majd ez a bejegyzés, akár nem, minden bizonnyal őszintébb lesz, mint az előző. Valamikor hajnal fél öt és reggel hét között kezdtem el agyalni ezen, és állítom, hogy félálomban sokkal jobb az írási stílusom. A bejegyzésben történő szóhasználatért nem vállalok felelősséget.
Tehát akkor beszéljünk a Pál utcai fiúkról. Nekem a Pál utcai fiúkhoz szervesen hozzátartoznak a fanfictionök. Eltitkolt lánytestvérek felbukkanása, modern átiratok, alternatív univerzumok. A Pál utcai fiúk, mint egy zenekar alapító tagjai (ilyen névvel létezik zenekar, csak úgy mondom), vagy éppen titkosügynökök. Mióta elkezdték játszani a musicalt, azóta tömeghisztéria lett a Pál utcai fiúkból, aminek valamilyen szinten én is részese lettem. Nem mondom, hogy ez rossz dolog, de néhányan képesek átesni a ló túloldalára. Néha én is.
A Pál utcai fiúk bár elsősorban "fiús" darab, nem elhanyagolható tény, hogy a lányokat is felvillanyozza, nyilván a történet szempontjából is, de nem mehetünk el amellett, hogy a karaktereket pasi színészek játsszák. Mégpedig elég jó pasik, és azért, mint egy csomó lánynak, nyilván nekem is van szemem. Kettő is. Szép barnák. Bár amikor ebbe belegondolok, hogy akkor ők most jó pasik, vagy sem, sajnos eszembe jut az is, hogy édesapám 36 éves. Én meg 16. Tehát majdnem apám korú embereket titulálok jó pasinak. (Most az egyetemi hallgatókról nem nyilatkozva itt, mert ők vitathatatlanul közelebb állnak hozzám korban.)
Nade szerencsére ezeknek az embereknek van jókora adag tehetségük is, így most néhány embert külön megemlítve nyilatkoznék arról is.
Wunderlich József (mint Boka): Joci neve nekem garanciát jelent arra, hogy valami jó. Láttam őt a Lóvátett lovagokban, zseniális volt, plusz figyelemmel követem a zenei munkásságát is. Meg csak úgy szimplán bírom a fickót. A madárfészek haja és a kilazult nyakkendője annyira anti-Boka, hogy ennél már nem is lehetne "bokább". Más Bokákról nyilván nem tudok nyilatkozni, még minden IS az újdonság erejével hatott rám, de ha majd járatos Pál utcai fiúk néző leszek - mert hát én az tervezek lenni, ha nagy leszek (na, milyen jó kis válasz a rokonoknak, meg minden random embernek :D) -, akkor majd ki fogok tudni térni az apró finomságokra is.
Kerek Dávid (mint Nemecsek): Dávidot is megelőzte a híre, bár úgy annyira nem nehéz, hogy oda járok, ahova ő is járt. Ha őszinte szeretnék lenni - márpedig magamban megfogadtam, hogy az leszek -, akkor miután megláttam, hogy aznap kik fognak játszani a darabban, nem miatta vártam leginkább a darabot. És most hálátlan dög vagyok, tudom. De aztán utána olyan Nemecsek volt, hogy a pofám leszakadt (és ezesetben nekem nem a gittől). Én a többi Nemecsekről nem tudok nyilatkozni, nem is szeretnék annyira, de vállalom, és ki merem jelenteni, hogy ő a legjobb Nemecsek. Imádom a hangját, meg ahogy egyszerűen annyira Nemecsek volt, hogy úristen. Plusz fantasztikus volt köztük a kémia Bokával a darab elejétől a végéig. Meghaltam. Köszönöm a figyelmet.
Juhász Bence (mint Geréb): Először is, Bence annyira hasonlított az egyik évfolyamtársamra Gerébként, mind kinézetre, mind hangban, hogy utána jó néhányan gratuláltak vicceskedve a srácnak a szereplésért. Kicseszettül fantasztikus Geréb volt, Az ember eltéved pedig még fantasztikusabb volt, szóval azóta az az egyik kedvenc dalom, tagadhatatlanul az előadásmód miatt.
Csiby Gergely (mint Csónakos): Én érte azelőtt rajongtam, hogy láttam volna darabban. Bár amúgy lehet, hogy ő is játszott a Lóvátett lovagokban, amikor néztük. NEM EMLÉKSZEM :(. Mondjuk a Behavazvát (lásd: December 20) azért néztem újra magyar szinkronnal (holott először angolul láttam), mert amikor írtam a bejegyzést, akkor realizáltam, hogy szinkronhang benne. Bár nekem továbbra is a Penny reklám a kedvencem. Őszintén bevallom, hogy én nem Csónakosként vártam őt, fura is volt nagyon, mindenképp meg kell néznem Richterként és Cseleként is. Hiányzott a fütyülés. Meg amúgy őt A dzungel könyvében is megnézném.
Krasznai Vilmos és Turi Péter (mint Barabás és Kolnay): Én nagyon kedvelem Barabást és Kolnayt, mert őket ugyebár csak együtt lehet említeni, bár néha nem tudom eldönteni, hogy a karaktereket most a fanfictionök (nem tudom ragozni, nézzétek el) miatt kedvelem, vagy csak úgy alapból. Nagggyon megvolt a kémia közöttük. Imádtam. Kíváncsi lennék, hogy a srácok úgy alapból barátok-e. Sok kérdésem van, na. Nyilván, kíváncsi lennék Tóth Andrásra és Zoltán Áronra, mint Kolnay-Barabás páros, de hát nem akarhatok mindent egyszerre.
Brasch Bence (mint Áts Feri): Bence az, akiről lehet, hogy kellett volna hallanom korábban, de úgy alakult, hogy, nos, nem. De azóta lecsekkoltuk húgommal a zenei karrierjét is. Én nagyon kedveltem Áts Feriként. Jó hangja van, meg úgy jó kiállása volt Áts Feriként.
Ember Márk (mint az Idősebb Pásztor): Márkkal hasonló volt a helyzet, mint Jocival. Garanciális tehetség. Láttam a Lóvátett lovagokban, a Dal műsorban, a Sztárban sztár!-ban, az Egynyári kalandban, az egyepizódos szereplését is láttam A tanárban, meg hát a zenéit is hallgatom. Lelkes rajongói jelvény, vagy ilyesmi jár? Nagyon imádtam idősebb Pásztorként, ő az oka annak, amiért átpártolnék a Vörösingesekhez. Persze, a nézeteikkel nem értek egyet, meg tényleg egy abszolút negatív karakter, de annyira jól játszotta, hogy bocsi, de én a rosszfiúkra bukom. Kivéve ha 29 évesek és barátnőjük van :D.
Akiket nem említettem meg, őket is nagyon kedvelem amúgy, de nem tudok róluk ennyit írni, ami nagyon nagy szívás.
Ha megkérdezné valaki, hogy mi a kedvenc dalom a musicalből, akkor ez napszaktól és hangulattól függően változna, tehát az előző bejegyzésben a top 3 zene abszolút nem releváns. Mindegyik zenét másért kedvelem, és mindegyik máskor jó.
Mindezek mellett a darab nagyon fontos morális kérdéseket boncolgat, én egyébként a Gerébes vonulatnak a lezárását nem teljesen értettem, hogy ez így miért, de ha sokat guglizok, valószínűleg egyszer rájövök. Nagyon durva, hogy kb. 14 évesek voltak a srácok a történetben eredetileg. Érdekes belegondolni, hogy utólag megérte-e harcolni a Grundért, ha végül úgyis elvesztették, és ami a legfontosabb, ezért meghalt egy ember. Értelmetlenül. Ha belegondolunk, mekkora lelki teher lehetett rajtuk a történtek után? Beleroppantak-e egy ekkora tragédiába?
A könnyed hangvétel után mindenkit hagyok elmélkedni ezeken a nehéz kérdéseken, amiken remélhetőleg nem csak én gondolkodok ilyeneken hajnalban. Úgy döntöttem, hogy halált megvető bátorsággal kiteszem ezt is, és akkor a Pál utcaiakkal zártam és nyitottam is az évet. És azt hiszem, ez most így van rendjén. Ez kicsit őszintébb lett, mint az eddigiek. Lehet, hogy őszintébb lett, mint az eddigi bejegyzéseim együttvéve, kevésbé választékos, kevésbé költői, de a szívemből van.
